Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Üzenet

Te, ki földi útról letérve
felhőkön lépdelsz tovább,
mond el szeretteimnek,
ha majd találkozol velük,
korán elmentek,
pedig lett volna dolguk még e világban.
Nagyon hiányoznak,
mindig üres marad helyük.

 

Mond el, hogy nem olyan rég
még beszélgettünk.
Jól van sorunk,
unokáik nagyok,
hogy nincs nap,
mikor ne lennének gondolataimban,
és nélkülük néha
nagyon egyedül vagyok.

 

Hiszen annyi minden
adhattam volna még nekik,
de a rövidre szabott idő
túl hamar lejárt.
Annyian vannak
de már csak az emlékezetemben,
szerettem őket,
de az idő néhány ajtót bezárt.

 

Mesélhetném még
mi minden történt,
de beteg vagy, fáradt,
sokat, hogy is kérhetnék tőled.
Ha nincs is erőd elmondani
mi mindent üzentem,
ha találkoztok valaha,
csókold meg helyettem őket.