Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Premier

Kezdődik az előadás,

a függöny szinte szétszakad

ahogy beront a színpadra

ez a remek csapat.

A fellépésre vártak

hosszú, hónapokon át,

megbújtak csendben és várták,

hogy eljöjjön ez az új világ,

ahol a közönség lelkesen

ül a nézőtéren és a produkciót

várja már csendesen.

Már a koncert előtti hangolásba

benne van, hogy nagy mű készül

és a zenei barangolásba

a fejünk is beleszédül.

A nagybőgő mélyen zümmög,

a kórus halkan beénekel,

de néhány énekes kitűnik

és rájuk kiált élesen: ti érjétek be ennyivel.

Trillázva cseng a hangja,

de jön az ütős szekció,

a brácsa, a fuvolások,

lassan kezdődik a ribillió.

Kicsit eklektikus a darab,

Fülünknek mégis olyan kellemes.

Néhány szereplő úgy játszik,

hogy nevetnünk kell,

annyira szellemes.

A táncosok csak most érkeznek,

nesztelenül repkednek a színpadon,

némelyik nagyokat ugrik,

tetőfokára hág az izgalom.

Szaladnak, szállnak, énekelnek,

Dobolnak, zümmögnek, dongnak,

Egyre hangosabb a kavalkád,

A nézők pedig állva tapsolnak.

Dolgozott itt díszlettervező is.

Álmodott szép színes képeket,

ahova  sok zenésszel, táncossal együtt,

a tavasz végre megérkezett.