Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Egy népdal továbbgondolása

Széles a Balaton vize…

Néhány évben arról szól a nóta,
hogy  milyen kevés a víz az óta,
mióta utoljára mérték.
Jaj, kiszárad ez a magyar érték.
Partról sem ér már vízbe a lábunk,
Lassan a kikötőkbe hajót se látunk,
Mert mindenütt iszap és dagonya.
Hova jutunk így, hova?
Másik évben arról szól a nóta,
hogy milyen magas a víz az óta,
mióta utoljára mérték.
Mindent elönt már, végképp.
Valamit tenni kell már újra,
mert vízben áll a kert, az utca.
A nád is rohad a víz alatt,
micsoda kár, hogy ott is marad.

                                   keskeny a híd rajta…

A déli part sík, és unalmas tája,
Szégyenkezve nézhet át a túlpart dombjára.
De este, ha lemegy a nap,
az aranyhíd mindenütt ugyanaz.
És mindegy, hogy sok a víz vagy kevés,
ha a Balaton partjára lemész,
és a vörös kövekre leülsz,
a vízcsobogásba elmerülsz,
ugyanaz a nyugalom
délen mint északon,
és  híd sem köthetné össze jobban,
mint a komp, mikor koppan
kiérve a partra.
Az Isten pedig mégiscsak úgy akarta,
hogy legyen nyár vagy havas hideg,
de a Bakonyt lássák a déliek.

…ne menj arra kis angyalom…

Nyáron az a nyüzsgő élet…
Sok az ember, sok a német
meg a lengyel, meg a szlovák.
Kiveszik az összes szobát.
Fogy a sült hekk, meg a kóla,
palacsinta, hideg szóda.
A sok büfés örülhet,
a vendég meg törülhet
egyet a száján
úgy dél táján.
Aztán jön az este
Dínomdánom lesz-e?
Vagy csak  sörözés,
biciklivel körözés.
Reggel aztán hűtőtáska…
kevés a pénz, spórol máma.

                                   …mert leesel róla…

Bár sok az ember,
de tengernek tenger.
Igaz, hogy magyar,
de ez kit zavar?
Adriára menet, félúton megállunk,
Balaton-partra büszkén kiállunk.
Időben foglaltunk szállást,
nem késsük le a váltást.
A sót és a homokot visszük a zsebbe,
Egy hétig nyaralunk, ebbe
talán nem rokkan bele a család,
vegyünk pár karton piát,
gyerekek fagyit is nyalhatnak,
még vizibiciklit is kaphatnak.
Egy évig dolgoztunk ezért,
ennyi pénzt azért megért.

                                   …nem esek, nem esek én a Balaton vizébe…

Itt vagyunk hat napig.
És ha már benne vagyunk nyakig,
élvezzük ezt az életet.
Eltöltenék itt akár négy hetet
is, ha valaki a cehhet állja.
A Balatonnak nincsen párja.
elmerülni a habokban…
Bár a hírekben láttam a napokban,
óvatosnak kell lenni,
felhevülten nem vízbe menni,
és mélyre sem kéne úszni
könnyen bele lehet fúlni.
De az nem én vagyok, s már unom..
Persze van ember, én tudom,
aki  nagyon bízik magában.
Akik mind azt hitték korábban…

                                   …inkább esek kis angyalom véled szerelembe.

Az igazi szerelem,
mikor minden porcikáját szeretem.
a lábujjától a feje búbjáig,
Keszthelytől  Akarattyáig,
Mikor mindig vágyok vissza,
mint aki a vizét issza.
Szép a giccses naplemente,
a hullámzó víz permetje,
mikor haragos és zöld,
vagy kék színével, nyugalommal tölt,
mikor télen
lépkedek a jégen,
vagy hajóval ringok a tetején.
Mindig is ezt akartam én.
Erről álmodtam néha napján,
hogy egyszer majd itt élek a Balaton-partján.